Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya

sweeney.jpgHát remegő belekkel, és szeppenős asszonnyal ne menjünk a filmre. Igazából én sem mentem volna, (na jó azért igen), ha a feleségem rá nem bök a filmre, és én meg nem látom benne Johnny Depp nevét. Johnny Deppel pedig mindig be lehet csajni a moziba, lévén igen jó színésznek tartom, függetlenül az enyhén langyos-kalóz szereptől.. Sacha Baron Cohen (AliG) pedig már csak hab volt a tortán, akarom mondani pitén. A Fleet Streeti borbélyban inkább négynapos hullának néztek ki a szereplők, mint embernek az pedig különösen borzongató volt, hogy ezek után még nekiálltak énekelni, a szemfülesek rájöttek az első két perc után, hogy ez bizony egy horrormusical. Én nyugton voltam, (jól felszerelkeztem energiaitallal, és emendem cukkorkával), úgy gondoltam: ezek után már semmi sem lep meg, de tévedtem.. Az igazi hentelés a film harmada után beindul, paranormális módon spriccel a vér, (de komolyan, röhejes, hogy úgy néz ki, mintha slagból nyomnák) és hihetetlen mennyiségű vér, hús, kosz, bűz, bogár, stb. összegyűlik a végére, féltem is, hogy valaki nyakon dob egy rókával, de ez a most elmaradt. A Hentes-Depp igazi célja röviden összefoglalva, hogy az ángol hússzegényes időket félig-holt kedvesével valahogyan túléljék, (túlhalják) borbélynak álcázva feldolgozzák, és pitébe süssék a környék nemeseit. (Én is szívesen látnék mondjuk néhány pártvezért pitébe sütve, vigyorgó-szmájli muhaha) A tevékenységet többek közt az váltotta ki, hogy a konkurens pitegyár frissengázolt macskát használ a pitéhez, ami valljuk be, nem túl gusztusos. Ja meg az is, (ami megint kissé csáknorriszos) hogy a városi főgonosz, (mint nálunk Demszky) lenyúlta borbélyunk kiváló adottságokkal rendelkező nejét (és kislányát) börtönbe záratta az addig normális életjeleket produkáló családapát, majd az így “szabaddá” vált feleséget a magáévá tette, a gyerekét pedig öröbe fogadta, (nóóóóóóórmális???!!) Ha idáig tudtál követni, szusszanj egyet, (egyél egy pitét) és dőlj hátra, most jön a java.. A borbély egy éjszaka alatt egy buszülésből exkábál egy billenthető gyiloklócát, amelybe a beleült vendéget a toroknyisszantás után a darálóba küldheti. Innentől beindul a látványpékség, beindul a pitegyár, síppal-dobbal beindítja miszisz Lovett Sweeney már. A törpénet végéről nem lövöm le a szatírt, egyrészről, mert ha valaki nem nézi meg találgasson, másrészt hihetetlen lenne elmesélni azt a csűrcsavart, és agykínzó történetet, amelyik szerintem annak sem volt világos, aki teljesen bekokszolva megrémálmodta. Azért egyvalamit szeretnék megemlíteni, mert nem biztos, hogy egyből lejön, az operatőr Dariusz Wolski és a látványtervező Dante Ferretti szenzációs vizuális rémálmot hozott össze. A kameramozgás, a fartolások, az áttűnések, a hatalmas méretű egyenesvonalú mozgások, amelyek összeolvadnak a térrel-idővel, amikor érzed a levegő súlyát a képekből, amikor nem tudod, hogy színes, vagy fekete-fehér filmet nézel-e, esetleg egy korabeli képregényt olvasol?.. mind-mind bizonyítják, ha van értéke egyáltalán ennek a filmnek, akkor az az operatőrnek, és a látványtervezőnek köszönhető. Na meg Deppnek, aki egész normálisan végigénekelte a filmet, helyenként érdekes rockos hatásokat produkálva hangilag. Mi a konklúzió? Először is mindig el fogom olvasni a film tartalmát, ezentúl. Majd megnézem róla alaposan a képeket, mert most ez (is) elmaradt. Nem eszem a film alatt emendem cukrot, mert megfájdul a gyomrom, és örökre eltiltom magam mindenféle húsos pite fogyasztásától. (szerintem mindenki így lesz vele.) És ha még mindig nem elég, megnézheted az előzetest is a médialejátszóban…

← Vissza