Nem mondom ki…

Nem mondom ki…, 0 / 5 (0 votes)
dd001.pngMinden ember vágyik valamire, úgy emberesen nagyon-nagyon. Van aki jobban, van aki kevésbé. Van aki ezzel kel és ezzel fexik, és van akinek csak elvétve jut eszébe: mi is a szíve legféltettebb vágya. Nekem ez része lett az életemnek, gondolni rá, de mégsem, úgytenni, mintha nem is foglalkoznék ezzel, de azért érzem, hogy állandóan ott motoszkál bennem, bár néha úgy teszünk, mintha nem is vennénk egymásról tudomást. Az embernek egy idő után a részét képezi a vágya, egy szék egy asztal, egy polc tárgyakkal, és a vágyam. Jól megférnek a többi dologgal, amelyek már csak akkor tűnnének fel, ha egyszer eltűnnének. Tudom hogy ott van, tegnap is ott volt, és tegnapelőtt is, akárhányszor odanéztem mindig ott volt a vágy, ahova tettem. Eleinte ölelgettem, dédelgettem, plüsskutyaként volt velem este, de bármit csináltam a vágyammal, nem volt hajlandó még pisszenni sem, sőt még egy kacsintással sem jelezte, hogy  akar-e materializálódni egyet, vagy nem…  Az ember pedig elfárad a babusgatásssal, és elteszi a vitrin sarkába, mert a vitrin üvegből van és szép dolgok vannak benne. Vasárnap jövök haza, kabát le, cipő le, felkapcsolom  a villanyt, és megszokásból ránéztem a vágyamra a vitrinben, nem mintha félnék, hogy ellopják, csak úgy..  és a vágyam kacsintott..

Elfordultam, tettem vettem, mire sok perc is eltelt, hogy eljusson a tudatomig: KACSINTOTT!!!!  Gyorsan visszanéztem: nem-e a hidegtől meghülyültem, de amikor megint ránéztem, már vigyorgott is, ismét kacsintott, és egy pillantás alatt úgy csinált, mintha mi se történt volna. Jajj mondtam, és elkeztem örülni, mert ugye a szívem legfélettebb kívánságáról van szó, mégsem vághatok faarcot, mintha mi sem történt volna. Most itt tartunk, én és a vágyam, méregetjük egymást, én sokat gondolok rá, ő pedig mintha kezdene testet ölteni, de még nagyon halványak a körvonalai. Azért reménykedni nagyon jó dolog, főleg ha látom, hogy kezd élet költözni belé. A Teremtőnek szuverén joga van a jó vágyainkba az élet lehelletét fújni, vagy csak hagyni, hogy vastagon belepje a por a vitrinben. Most én azt kértem Tőle, hogy leheljen életet belé, és segítsen meglátnom teljes valójában a vágyamat, a reményemet és amit mindennél jobban szeretnék. A többi pedig csak idő kérdése.

← Vissza