Memories

Memories, 0 / 5 (0 votes)

ezisordit.jpgVolt egy (meglehetősen) képesítés nélküli pedagógus napközis tanárom a Berzsenyiben, (az ilyen a kommunizmusban teljesen normális volt ) aki csak a tudást vetette meg, ellenben a tintát nem, hiszen ilyen ronda lila-kék színű ormányt csak a szesz tud növeszteni. Nekem akkoriban a kedvenc időtöltésem az írogatás volt, hatalmas spirálfüzeteket töltöttem meg regényekkel, írásokkal, a sci-fi-től a balladáig. Egyszer a napköziben is elragadta a nyakamat egy hipergrafo gondolatsor, és olyaténképpen kezdte el rázni a fejemet, hogyha nem álltam volna neki lejegyzetelni az agyi -neuronoktól származó mérhetetlen bináris gondolathullámot, hát biztosan beleőrültem volna.. Nos ahogy kedvenc diplomatatáskám felnyitott fedele mögé bújva körmölgetem a legizgisebb részt, valami sötét elfogja nekem a vibráló neonfényt. Felnézek, és lámlám az én kedvenc napközispedagógusom áll ott kitömött pofával, hiszen éppen vacsorázott, (mindig vacsorázott…)

-Sosem lesz belőled Gárdonyi Géza!!! üvöltötte, és a szájából kihulló kis tojásdarabkák vidáman táncoltak a fekete aktatáskafedőn, amelyet épp most csapott rá a kezemre.

-Állandóan írogatsz mi?! Hülye!

Ezzel el voltam intézve, és még búcsúzóul megpróbált letörölgetni néhány tojásdarabkát, persze ezzel csak annyit ért el, hogy jól belemasszírozta a bőrborításba.

Igaza volt. Valóban nem lettem gárdonyigéza, mert nem vagyok elég kitartó. De álmomban HologramEmber vagyok, és írhatok amennyi jólesik. Sőt van, hogy gyorsabban írok, mint ahogyan gondolkozom, ennek a mechanikáját ugyan még kutatják, hogy hogyan írok le valamit, ha csak azután találom ki a leírnivalót, miután már papírra vetettem, de a mágnest sem értjük, mégis vonz…

Szóval krónikus grafománok szevasztok!

← Vissza