Már megint hírek…

Már megint hírek…, 0 / 5 (0 votes)

A Hír:

“Kétezer játék érkezett az eltűnt skót kislány otthonába, ezeket fehérorosz árvák kapják meg.”

gypsies.jpgKommentár: Kb. ennyi eszetek van, hogy egy eltűnt kislánynak küldözgettek játékokat. Biztos jókat nem-játszik velük, mert mivelhogy el van tűnve. A fehérorosz (vagy inkább fehér-orosz?) árváknak pedig inkább néhány egészséges gondolkodású nevelőszülő kéne, aki megtanítaná őket például játszani. Mert sok árva (és sok nem árva) játszani sem tud. Mivel nincs előtte példa. Nagyon fontos, hogy tanuljunk meg játszani, és tanítsunk játszani. És legyen időnk játszani. Persze ne egymás idegeivel, (mert az elég gyerekes játék), hanem olyasmivel amelyikből tanulunk is. Például azt, hogy nem küldözgetünk eltűnt gyerekeknek játékot, afrikai alultápláltnak görkorcsolyát, a hallássérültnek ipodot, bar-mitzvára zsírszalonnát, és analfabétáknak százdolláros laptopot. Ennél már csak egy rosszabb volt, amikor Isaora kiszabadítására kezdtek gyűjteni, valamelyik elszeparált faluban…

Erről mindig eszembe jut az édes kis történet, amikor Okoskám kitalálta, hogy Mintaromákat fog gyártani, és bebizonyítja: mindent lehet. Kiválasztott 10 családot, sok-sok gyerekkel, kijárta nekik a szociálpolitikát, a tervezőt (tucatházat terveztetett, teljesen egyformákat) és elintézte a kölcsönt is, amelyet tudvalevőleg a szociálpolitikával együtt bizonyos készültségi fok után kapnak meg. Álltak a falak, bent voltak a nyílászárók, fent volt a tető. Okoska kitalálta, jöhet a többi, bizottság ki, -Ohh minden rendben tesség a pénz… Ez kedden volt, pontosabban kedd estére az összes család kézhez kapta az összes pénzt, amire még szükségük lehetett. Pénteken reggel az utca meghökkenten nézte a hatalmas telekről eltűnt házakat. Eltűntek a romák is, a gyerekek is, és az építőanyag is. Mindenki nagyon ideges volt, Okoskám sírt, és abbahagyta a szociális munkát. A bankok sírtak, és ezt a hitelkonstrukciót végérvényesen kinyírták. A romák pedig visszaköltöztek a düledező házaikba, és jól bevásároltak, majd bevacsoráltak. És cseppet sem bánták. Mert a jó emberi kapcsolatok helyes ápolása mindennél fontosabb ezen a világon…

← Vissza