1-re….

1-re…., 0 / 5 (0 votes)

thumb_szoptatos_cica.jpgAz idő egyre bolondabb, a nyár egyre melegebb, az emberek egyre furcsábban viselkednek, és valószínű ezzel függ össze, hogy egyre több az idegbeteg magyar.. Egyre több az agresszív ember, egyre inkább el akarják törölni azokat a szabályokat amelyek szerint emberi életet élhetünk, sőt, egyre inkább el akarják venni a lehetőségét annak, hogy “hagyományos” értékrend szerint élhessünk. Egyre többet hazudnak a politikusok, a vállalkozók, az újságírók, és sajnos újabban a bloggerek is, pedig ez a műfaj ezt nem tűri. Az üzletekben egyre több a bóvli, de ugyanez áll a zeneiparra, a tv-ről ne is beszéljünk, a mozik pedig a sorozat sorozatának a sorozatánál tartanak… A hideg ráz a széltől, a politikusoktól, a nyájas beszédtől, a mosolygó lehúzástól, és a haszonleső tekintetektől. Érdekes lenne megvizsgálni, vajon a mai világ optimizmusa honnan táplálkozik. Az én korosztályomat még kielégítette a tudat: kimennek az oroszok, és minden jólesz.

De nem. A magyar bebizonyította (hol gyurcsánykodva, hol zsanettezve, hol pedig kármánirénkedve), hogy képes önmaga poklát megteremteni, sőt képes ebbe bele is dögleni, mindezt úgy, hogy a mosoly nem hervad le az arcáról. Bravo! Optimista nép vagyunk? Egyszer egy szociológus-lelkipásztor azt mondta, hogy szerinte a magyarokat anno megátkozták, és ezért van az országban ennyi öngyilkosság, és lepukkant élet. Szerinte a magyarországi keresztyének között is olyan mérhetetlen versengés van, egyház és egyház közötti küzdelem, hogy egyszerűen nem jut idő félredobni a rossz gondolatokat, és lelki megnyugvásért, szellemi békéért imádkozni. Márpedig az ország jóléte és békéje a fejekben kell, hogy megalapozódjon. Ha az elmékben káosz van, képtelenség a jó irányt megtalálni. Márpedig az ország vezetése hasonlatos a kánikulában össze-vissza forgó közlekedési rendőrhöz, aki a nagy melegben elvesztette uralmát a cselekedetei felett. Sok karambol, gázolás, kár keletkezik körülötte, miközben hangosan kiabálja: -az irányra figyeljetek amit mutatok… de csak zavar és bizonytalanság keletkezik mindenhol. Márpedig irányítás és szabályok nélkül minden rendszer összeomlik egy idő után.

Nem fogja tudni senki kihúzni magát a saját hajánál fogva a gödörből. Egymást kell támogatni, és bátorítani, akkor amikor az emberek fejében egyre több kérdés merül fel az értékrenddel, a célokkal, és a családdal, a munkahellyel, a megélhetéssel, és egyéb hétköznapi gondokkal kapcsolatban. Én hiszek, nekem könnyű. Nem mintha nekem nem lenének fenttartásaim, de a jó reménység előre visz. Akinek viszont nincs hite, igazán nehéz napokat élhet meg manapság. Hihetetlen, hogy valaki kidobálja a gyerekeit az ablakon, és önmaga is utánuk ugrik.. Hihetetlen, hogy ennek nem voltak előjelei. Hihetetlen, hogy nem tudott senki ennek a nőnek a helyzetéről, és hihetetlen senkisem segített. Így utólag már mindegy, de lehet, hogy egy jó szó segített volna. Egy jó szó néha olyan lökést adhat egy embernek, amellyel emberfeletti próbákon juthat át barátságosan mosolyogva…  Közel lehet az idő, hogy egy átlagember fizetése éppen hogy fedezi a napi élelmiszerét, és a lakhatását, egyre drágábban élünk, a közterheket egyre inkább átnyomják a kispolgári réteg vállára, az pedig egyre elkeseredettebb lesz. Újra éled-e az átok? Új suicid-hullám indul, mert a kilátástalanság más perspektívát nem ad? Perspektíva pedig egyenlőre nincs, de úgy látszik tíz évvel ezelőtt sem volt.  Ha pedig úgy gondolja valaki, “megbűnhődött már-e nép”, akkor csak szólok: most jön a java. Csak, hogy legyen kedvünk holnap reggel is felkelni…

← Vissza